Rézkarcfitness: tippek

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tippek. Összes bejegyzés megjelenítése

Prés házilag? Bizony, nem egy nagy ördöngösség, bár első hallásra komplikáltnak tűnhet. Egy olvasónk ügyes megoldásra bukkant a neten.

Az ünnepekhez közeledve egyre többen mennek ajándékbeszerző túrákra. Ötletelünk, vajon minek örülne az anyu, a tesó. Alábbiakban pár ajándékötletet szedtem össze kifejezetten grafikusoknak. Tovább után a többi ötlet.

1. Nyomtatott póló

Ha van időnk és energiánk tervezhetünk egyedi pólót, amin mondjuk egy híres grafikus munkája szerepel. Én személy szerint Kondor Bélás pólónak örülnék, de lehet Düreres vagy Hokusai-os is.

Érdekes technika, szinte fonalszerűen egymásba gabalyodott szálak. Szép faktúra. akinek van kedve Próbálja ki!

Komjáti Wanyerka Gyula
Búzakeresztek, 1927
rézkarc, papír
152 × 225 mm

Kép forrása: www.mke.hu

Már régóta szerettem volna kipróbálni, Ím eljött ennek is az ideje. A recept egyszerű. Egy kis üveg tintához kb. 2 kiskanál cukrot adunk aztán összekeverjük. Kicsit sűrűbb anyag lesz belőle, ami nem folyik szanaszét a lemezen, hanem hasonló állagú lesz mint a kályhacső lakk. Aztán ezzel a tiszta lemezre ráfestjük azt amit szeretnénk ha kimarná majd a sav. Megszárítjuk és lealapozzuk a már szokott módszerrel. Simán ráhengerezhetünk, nem olvad fel a cukros tinta a melegítés hatására. Hideg víz alá tesszük és kicsit várunk (10-15 perc). Ez alatt a víz a cukros tintával keveredve megrepeszti a felette lévő alapozóréteget és alatta ott marad az alapozatlan felület. Egy finom ecsettel segíthetünk hogy hamarabb előtűnjenek ezek a felületek. Ha kész megszárítjuk és gyantaporral beszórjuk, és kimaratjuk.Nekem ilyen lett, van mit még csiszolni rajta, de elsőnek úgy gondolom nem rossz.

Tipp: Ha sűrű a cukros tinta jobban lehet vele dolgozni és nem folyik szanaszét.

A repesztés sikerült, 2012
repesztés, papír

Ha szeretnénk, hogy a nyomat a papír közepére kerüljön, érdemes nyomtatás előtt a papírt és a lemezt egy nagyobb lapra körberajzolni. Először a papírt érdemes, aztán a lemezt már könnyű beigazítani. Nyomtatás előtt a papírt a présre rátesszük egyfajta igazítási jelnek. A nyomtatásnál már csak a vonalakhoz kell igazítani a lemezt és a papírt. Ha sokat nyomtatunk ugyanolyan lemez és papírméretben, az igazítási jelre egy vékony műanyag lapot is tehetünk, hogy megvédjük az átnedvesedéstől és koszolódástól így később is felhasználhatjuk.

Vannak olyanok aki egyből a rézlemezre karcolnak mindenféle előzetes tervezés nélkül, néha viszont egy-egy bonyolultabb rézkarcnál jól jöhet ha vázlatot készítünk. Célszerű lapra már felrajzolni a lemez méretét. Ha megvan már a lemez, csak rátesszük a lapra és körberajzoljuk, ha nincs, akkor egy vonalzóval kimérjük és megrajzoljuk. A saját dolgunkon könnyítünk, ha a rajzot már eleve fordítva rajzoljuk meg, ahogy majd a lemezre fog kerülni. Egy kis tükör jól jöhet ha írás is szerepel majd a karcon, ezzel könnyen megfordíthatjuk a rajzot is.

A rézkarc tervezés kellékei:
- papír
- hegyes ceruza, radír (gyakorlottabbaknak tűfilc vagy csőtoll)
- egy kis tükör
- vonalzó

Ha fontos, hogy amit rajzoltunk pontosan ugyanoda kerüljön a rézlemezre a következőt lehet megpróbálni. A már kicsit vastagabb rétegben lealapozott bekormozott lemezre rátesszük a rajzot. Akár papírragasztóval rá is ragaszthatjuk a lemez hátuljára, hogy ne mozduljon el, és egy ceruzával újra végigmegyünk a főbbvonalakon. Fontos, hogy ne nyomjuk oda erősen, mert akkor az alapozást megsérti. Mikor befejeztük levesszük a papírt és a koromban halványan de még láthatóan ott marad a rajz mása amit aztán könnyebb kikarcolni. Kipróbáltam és sikerült, igaz egy helyen kicsit furcsán marta ki, de szerencsére nem lényeges helyen. Gyakorlattal szerintem kiküszöbölhető.

A nyomóformaként a vörösréz a legalkalmasabb anyag.
A vörösrézben mindig van más anyag is (horgany, ón foszfor, réz-oxid) ami előnyére válik, különösen a maratásnál. Vegyileg tiszta, galvanizáláson át nyert réz nemigen alkalmas a karc céljaira, mivel túlságosan lágy. Ha a lemez csengő áttetsző hangot ad, mikor körmünkkel megkopogtatjuk, bizonyosak lehetünk afelől, hogy a lemez jó. Ha a hang tompa: puha rézzel van dolgunk.

Sárgaréz lemezek szintén használhatóak a karcoláshoz, bár ridegebbek, merevebbek a vörösréznél, horganytartalmuknál fogva fogékonyabbak a savhatásokra.

Forrás: A képzőművészet iskolája

Érdekes kísérletbe vetem magam. Elgondolkoztam mi lenne ha a sokszor macerás akvatinta helyett a foltokat magasnyomással állítanám elő, mivel úgyis legtöbbször egy tónust viszek fel a lemezre, hát lehet helyettesíteni. Bizonyosan érdekes felületek jöhetnek létre a rézkarc-lino párosításból.

Girogio Morandi
Csendélet öt tárggyal, 1956

rézkarc

381 × 469 mm

Ha olyan rézkarcot szeretnénk melyben kizárólag vonalkázott tónusokból áll a kép, érdemes a formák körvonalait előrajzolni, így már sokkal könnyebb lesz a tónusozás. Alapozás után belekarcoljuk és finoman egy-két percig maratjuk, hogy nagyon halványan látszon a kontúr, aztán újra lealapozzuk és kezdhetjük a tónusozást.

A rézlemez maratásához savas oldatot kell készítenünk. A vasklorid szilárd alakban sárga kristályos szerkezetű, erősen nedvszívó, vizes oldatát használjuk, 1/2 liter vizbe kb.: 250 gramm vasklorid kell. A vizbe fokozatosan adagoljuk a szilárd vaskloridot, miután az előző adag már feloldódott. A maratószert müanyagtálba (fotótál), vagy üveg, porcelántálba készítjük.

A vasklorid ugyan nem méreg, de bőrünket, ruhánkat sárgára beszinezi. Kézzel ne nyúljunk az oldatba, ha bőrünkre cseppent, öblítsük le vízzel.

A ruhából semmilyen mosószerrel nem lehet kimosni, később pedig kilyukad. A maratási idő csökkenthető, ha a lemezt mozgatjuk, vagy az oldatot felmelegítjük 40-50°C-ra. Ezen eljárás hátránya az iszapképződés.

Nyomtatás után a nyomatot célszerű kifeszíteni vagy lepréselni, hogy ne hullámosodjon be. Magam jobban szeretem kifeszíteni enyves ragasztószalaggal egy rossz rajztáblára, de a napokig tartó itatóspapírok közti préselés is ugyanannyira megfelel.

Tipp: A kifeszítést a nyomat hátoldalán végezzük, célszerű egy sima lapot tenni alá, hogy a rajztábláról a kosz és egyéb szennyeződés ne érjen a nyomathoz, így nem kell megcsonkítanunk a lapot ha keretezni kívánjuk a képet.

Alapozásnál ne sajnáljuk az alapozót, eddigi hibám, hogy túl vékony volt a réteg, ezért sokszor nem várt helyeken alámart, a legkisebb érintésre is a lemezről feljött az alapozás. Múltkori alkalommal viszont a kelleténél véletlenül többet tettem a lemezre. Eredménye, tiszta lemez, a maratás is a vártaknak megfelelően zajlott.

Egy másik dologra is rájöttem. Kipróbáltam, hogy nem könyöklőt hanem egy rongyot tettem a kezem alá. A görcsös vonalak helyett most könnyedén tudtam a lemezre karcolni, sokkal kényelmesebb lett a munka.

Írtam ezt határtalan örömmel, mindenkinek tanulságul.

Mivel mostanában sokat dolgoztam foltmarással (akvatintával) megosztom tapasztalataimat ezzel kapcsolatban.

A foltmarásnál is mint a rézkarcnál fontos, hogy zsírtalan, tiszta, száraz lemezre kerüljön az alapozóréteg, azaz a gyantapor. Lehet kézzel harisnyából szórni de amit én próbáltam az a porzódoboz. Miután a gyantapor egyenletesen rárakódott a lemezre, kissé felmelegítjük a lemezt hogy a gyantaszemcsék rákössenek a lemezre. Magam villanyrezsón szoktam két késsel alányúlva forgatni a lemezt. Nem szabad sokáig melegíteni mert ráég a gyantapor, csak annyira kell felmelegíteni, hogy kissé megolvadjanak a gyantaszemcsék. Kicsit hűlni hagyjuk.

Ezután valamilyen saválló anyaggal, magam kályhacsőlakkal ecsettel vagy más eszközzel kifedegethetjük a foltokat. Először a legvilágosabbal kezdjük, miután megvagyunk beletesszük a savba, és a következő tónusárnyalatig maratunk jól jöhet ha van nálunk maratási skála amin előre láthatjuk hány perc milyen tónusárnyalatnak felel meg. Ezután a megszárítjuk és további árnyalatokat fedegethetünk ki, aztán maratjuk szárítjuk, és kifedünk, és megint mindaddig míg az utolsó legsötétebb árnyalat is elkészült. Ekkor megtisztítjuk a lemezt eltávolítjuk a kályhacsőlakkot (magam hígítóval szoktam) és letöröljük a gyantaporos réteget. És zsírtalanítás után festékezhetjük is és a felesleg letörlése után már nyomtathatjuk is.

Tipp: Porzódobozt mi magunk is könnyen készíthetünk. Egy viszonylag nagy, hosszúkás dobozra vágunk oldalt egy kis ajtócskát (a). Itt tudjuk beleszórni a gyantaport amit az ajtó becsukása után jól összerázunk és a kavargó porba betesszük a lemezt. Jól jön ha egy kisebb dobozt(b) kb. kártyapakli méretűt fektetve beleragasztunk az aljára mert így a lemez alá nyúlva sokkal könnyebb kivenni a már gyantaporos lemezt anélkül, hogy megsértenénk az alapozóréteget.

Goya Kísértetei, 2006

r.: Milos Forman

A spanyol inkvizíció utolsó éveiben játszódó film olyan korba enged betekintést, mely történelmi fordulópontnak bizonyult, ugyanakkor politikai ellentmondásoktól és igazságtalanságoktól volt terhes. A fordulatokban gazdag filmből azért nem maradhat ki a rézkarcolás sem.

Nyomtatás után a nyomatot célszerű kifeszíteni vagy kilapítani.

A kilapítást úgy végezzük, hogy a friss nyomatot tiszta újságpapír közé tesszük és Guttenberg- présben napokig préseljük. A prés helyett az is tökéletesen megfelel ha a papírokra egy puha filcet teszünk és rá nehéz könyveket pakolunk. Napok alatt szépen kisimul.

A kifeszítés pedig úgy működik, hogy egy falapra ragasztószalaggal kifeszítjük a nyomatot. Minden oldalára ujjnyi szélesen vizes papírra is ragadó ragasztószalagot ragasztunk végig. A sarkokat célszerű megjelölni a körmünkkel. Javasolt szellős, száraz helyen megvárni míg kifeszül.

Tipp: Radiátor mellet, közvetlen hő hatására nagy az esély, hogy a hirtelen összehúzódó nyomat feltépi a szalagot. Ilyenkor mivel a rézkarcfesték vízben nem oldódik bátran beáztathatjuk vízben és felitatás után újra kifeszíthetjük a nyomatot.

Sokszor feltették nekem a kérdést miben különbözik a hidegtű és a rézmetszet?

A különbség nem sok. A metszetnél rajzot a rézmetsző kis vésők segítségével vési (metszi) a sima rézlemezbe, míg a hidegtűnél a véső helyett hegyes acéltűvel karcolják a rajzot. A metszetnél nem keletkezik sorja, míg a pusztatűnél épp ez adja a nyomat különlegességét.

Ennél a rézkarcnál figyeltem fel először a színezésre.

Vajon hogyan csinálta?

Kass János: Az ember tragédiája V., 1982

rézkarc

380 × 310 mm

Szerintem a 2 féle rézkarcfestéket, egyiket a középre, a másikat a szélére kente. Aztán letörölve a fölösleget egy halvány festékréteg azért ott maradt a tiszta lemezen, ami ilyen különleges az akvatintánál is finomabb foltot eredményezett.

Jövő szerdán leellenőrzöm, akinek van kedve csinálja utánam. Érdekes technikával bővülhet repertoárunk.

A rézkarchoz kicsivel több dolog kell mint a hidegtűhöz, ugyanis itt a metszettel ellentétben a mélyedés kialakítását a sav végzi. Nem kell megijedni nem egy ördöngös dolog. Hajtás után a lista.

Hétvégén könyöklőt készítettem magamnak. Kicsit zavart már, hogy a műhelyben lévő könyöklők olyan vékonyak és hamar elfárad az ember keze, nincs hol kényelmesen megtámassza és ez kihat a munkámra is. A papíron megszokott lendületes vonalvezetés helyett görcsös vonalakkal küszködik az ember.

Így fogtam egy régi rajztáblát kinyomtam a fém csíptetőket és rászögeltem 2-2 falécet. Viszonylag merev anyagból van, ki is próbáltam nem hajlik be annyira ,hogy hozzáérjen a lemez alapozásához. Ha mégis megoldom a merevítést, hogy valami fémlapot ragasztok a rajztábla tetejére. De először teszteljük. Ma este beszámolok az eredményről.