Grafikatörténet: Magyar Grafika, 1910

A Művészház januárban megnyílt kiállításával kapcsolatos kis kollekció, melyet a Magyar Grafikusok Egyesülete inkább a saját tagjai, mint a nagyközönség számára hozott össze, minden inszcenálás nélkül került bemutatásra. Az érdeklődés azonban a figyelmet felhívó hangszerek hiányának dacára is megvolt. A tagok legnagyobb része (szám szerint száz) már kiválasztotta tagilletményét; felülfizetések is történtek harminc lapra és új tagok is szép számmal jelentkeztek. Sokszorosító művészetünk fellendülését várhatjuk attól is, hogy értesülésünk szerint az amatőrök és gyűjtők Sz. György-céhnek nevezett egyesületéből több mint ötven tag február 16-án és 18-án felkereste a művészeti főiskolában Olgyai Viktor grafikai osztályát, hol a művész bevezető előadást tartott a grafikai technikákról, a nyomatok előállításáról stb.

Örömmel tölthet el mindenkit az a tapasztalat, hogy a sokszorosító grafika térfoglalása nálunk úgyszólván magától következett be és pedig oly téren, ahol propagálására legkevésbbé sem gondoltak. A "nyomtatott művészet" legigazabb barátai mostanában legtöbbnyire a japán fametszetek gyűjtésével kezdik meg tevékenységüket. Nem bocsátkozunk ezúttal e jelenség magyarázatába, csak arra akarunk rámutatni, hogy a műbarát a tulajdonában levő műtárgytól mindenekelőtt elvezetet vár és ezt a vonalak és színek kompozíciójának szépsége akkor is megtudja szerezni, ha a művész és műbarát szellemi diszpozíciója közt nagyon távoli a rokonság és úgyszólván csak az artisztikus érdek közös.

A japán fametszetek vásárlását az utóbbi időben találtam legerősebbnek. - Úgy hiszem tehát, nem volt felesleges róla néhány szóval megemlékezni. Ha egyébért nem is, legalább figyelmeztető gyanánt. Grafikusaink levonhatják belőle azt a következtetést, hogy nálunk is van már olyan közönség, mely függetlenül tudja legszerencsésebben megalkotni véleményét.