Grafikatörténet: Erénycsőszök

Iványi Grünwald Béla:
József és Putifárné
rézkarc, papír
265 × 240 mm

1925 júliusában egy ifjúsági szervezet feljelentése nyomán a rendőrség kivonult Fränkel Ernő műkereskedő boltja elé, és felszólította a tulajdonost, hogy az Iványi Grünwald Béla, Vaszary János és Prihoda István aktképeiről készült rézkarcokat haladéktalanul vetesse be a kirakatból. A tulajdonos megtagadta az eljárást, arra hivatkozva, hogy Iványi és Vaszary alkotásai állami aranyéremmel kitüntetett mesterművek, amelyeket a rendőrségnek nincs joga önkényesen indexre tenni. Néhány nappal később azonban a rendőrség erőszakkal felfeszítette a kirakatot, és a „szeméremsértő” képeket elkobozta.

A megvádoltak számára kellő elégtételt nyújthatott, hogy néhány hónappal később, 1925 karácsonyán óriási közönség és szakmai siker kíséretében, Lyka Károly, Majovszky Pál és Petrovics Elek rendezésében megnyílt a Műcsarnokban a magyarországi aktábrázolás történetét bemutató reprezentatív tárlat.



1913 végén a Nemzeti Szalonban Zichy Mihály eddig ismeretlen, vagy itthon ki nem állított műveiből nyílt tárlat. A bemutató egyik szenzációját jelentették Zichy erotikus rajzai. E műveket, amelyek egy része leplezetlen nyíltsággal ábrázolta a szexuális aktust, Zichy az 1880-as évektől rajzolta a cári udvarban. „Ezeket éppoly komoly művészi feladatnak veszem mint akár a Főangyal Gábriel üdvözletét a Szűz Anyánál” — írta róluk egyik fiához címzett levelében. Virtuóz rajzi tudással és természettudományos objektivitással megragadott jelenetei csak korlátozott példányban kerülhettek a közönség elé. Egy részüknek heliogravür-másolatát 1906-ban, Zichy halála után rendezte albumba egy német nyomda, majd 1911-ben Szerelem, illetve Les plaisires de l’amour címmel jelentette meg egy lipcsei kiadó.


Zichy Mihály: Erato 1, 1906
heliogravür, papír
250 x 190 mm

A huszonnégy grafikát a rendezők külön kabinetben helyezték el. Sorozatukhoz a kiállítás katalógusában a következő információt fűzték:
„Az I–XXIV. számmal jelzett művek csak igazgatói engedéllyel tekinthetők meg. Az engedély megadható tagoknak, a művészeti és tudományos testületek és intézetek tisztviselőinek, valamint a művészeknek. Iskolák hallgatóinak engedély nem adható. Az engedélyt kérő blanketták a pénztárnál kaphatók.” Körültekintő eljárásuknak és a korábbi Bayros-botránynak köszönhetően ezúttal nem követte rendőrségi eljárás a művek kiállítását. A szabadgondolkodó értelmiség, Ignotus és Bálint Aladár üdvözölte a rajzok „nyilvános” bemutatását. Balázs Béla nyílt és józan cikkben sürgette a Nyugatban az erotikus művészet üldözésének beszüntetését: „Hiszen nincsen az animálistól távolállóbb, nincsen szellemibb, nincsen emberibb valami az erotikus művészetnél, sőt (ebből a szempontból mindegy), nincsen a művészietlen pornográfiánál sem. […] Ha mi nem üldöznénk vagy rejtegetnénk az erotikus képeket, ha nem szégyenítenénk és szégyellnénk, ha szabad méltó feladattá tennénk, és evvel legnagyobb művészeink szépségvízióit szabadítanánk rá az erotikára — akkor megtanulhatnánk a művészettől szépnek látni azt, amit a mi mai kultúremberiségünk nem tud annak látni, és millió csendes tragédiának, hisztériának, érzelemzavarnak okát szüntetnénk meg.”


Képek és szöveg forrása: https://commons.wikimedia.org/, http://artmagazin.hu/