A hónap alkotója: Barczi Pál

Barczi Pál (1933 - 2003) Munkácsy-díjas grafikus- és festőművész. Az iskolában már felfigyeltek kiváló rajzkészségére, előbb Csík Géza, majd később Keller Lívia festőművészek. Mindig szerzett valahonnan papírt és rajzeszközöket, de még az üveggyárban is sokat festett. Testvérei büszkék voltak Palira, és képeit – amolyan rögtönzött kiállításként – kirakták a ház árkádos falára. Ezt vette észre egy alkalommal Lukovszky László festőművész, aki aztán meghatározó mestere lett. 

„Művészi hitvallásomat tükrözik eddig alkotott munkáim. Ezután is bármi áron folytatom a magam választotta utat, annak ellenére is, hogy a kor divatjainak éppen nem felelek meg.”


Mint eddig is, érdemes többször is visszanézni ezt a bejegyzést, mert a hónap során folyamatosan bővülhet újabb és újabb képekkel, írásokkal. 


Miskolc mellett, Sajószentpéteren született 1933-ban. Apja gazdálkodó volt, de 1943-ban bányamunkára kötelezték – frontszolgálat helyett. Miskolc bombázásakor éppen a közelben voltak apjával, szenet fuvaroztak. A polgári iskolája alighogy elkezdődött, véget is ért, az iskolát kórháznak használták az egymást váltó németek, románok és szovjetek. A háború után persze folytatódott az iskola, ami után az üveggyárban kezdett dolgozni.

1952-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol a miskolci születésű Kmetty János osztályába osztották be. A tanár szakon Papp Gyula növendéke volt, majd Koffán Károlynál tanult grafikát. 1958-ban végzett, ami után Feledy Gyula hívására Miskolcra ment, ahol már alakulóban volt a grafikai műhely. Már volt egy rézkarcnyomó-gép, nemsokára litógép is lett, és remek művésztársaság jött össze, sok „külsős” is érkezett, akiknek hasonlók voltak a törekvéseik, figyeltek egymás dolgaira és sokat beszélgettek a grafika kérdéseiről. Barczi Pál gyorsan bekapcsolódott ebbe a pezsgő közegbe, részt vett az első Miskolci Képzőművészeti Kiállításon és az első Országos Grafikai Biennálén is. Mindkét sorozatnak többszörös díjazottja volt. 1964–1967 között Derkovits-ösztöndíjas volt, ami fontos anyagi biztonságot és alkotói szabadságot jelentett számára.

Művészetéről ezt nyilatkozta egy alkalommal: „Én nem lerajzolni akartam valamit, én megrajzolni igyekeztem. Hordozzon üzenetet a mű.” Munkálkodása közepette tanulmányutakon, szimpóziumokon igyekezett nemzetközi kitekintést, tapasztalatot szerezni. 1973-ban részt vett a besztercebányai Grafikai Szimpóziumon, az 1978-as berlini Nemzetközi Grafikai Szimpózium (Kunt Ernővel), tanulmányúton volt Prágában (1956), Olaszországban (1964), Jugoszláviában (1970), Krakkóban (1972), 1979-ben Moszkvában, 1984-ben Vologdában (Miskolc testvérvárosában), 1992-ben Svájcban. 1987-től a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanára volt. 2001-ben szülővárosa, Sajószentpéter, díszpolgárává választotta. Alkotásait számos hazai és külföldi közgyűjteményben őrzik. Barczi Pál, mint szinte mindenki, megrendelésekre is dolgozott. Erről azt nyilatkozta, hogy


„… olyat soha nem csináltam, amit akkor, vagy utólag szégyellnem kellene. Tanítani is azért mentem el, hogy ne kelljen vásári dolgokkal foglalkoznom. Én a magyar képzőművészet olyan sodrába helyezem magam, mint aki nem adta fel a figuratív művészetet. Az a humánus gondolat vezérel, amely az emberből indul ki, és az emberhez jut el. Az ember pedig együtt él a világgal, annak minden képi megnyilvánulása, vizuális léte érdekel, ami a sorsommal, életemmel függ össze. Főleg az ember hite foglalkoztat.”


Sajó part
színes rézkarc, papír
290 × 380 mm


Szalajka völgye
színes rézkarc, papír
290 × 390 mm

Könyvek melyeket érdemes forgatni:
Barczi Album
(1998, Nemzeti Galéria, Budapest)
Barczi Pál kiállítási katalógus
(1981. szeptember 14-30., Sajóbábony)

Életműkatalógus:
még nincs

Korábbi bejegyzések:
Barczi Pál


Szöveg és kép forrása: minap.hu, hu.wikipedia.org