Kitekintő: Korvinák

Trapezuntius, Georgius: Rhetorica egy lapja
1480-as évek, Buda
festék, tus, aranyfüst, pergamen

A görög származású humanista latinra fordított művét ugyanaz a Budán működő mester és műhelye díszítette, mint a bécsi Ptolemaios-, a müncheni Aristeas- és a Wolfenbüttelben őrzött Tolhopff-corvinát. Az ismeretlen mester munkáin Franciscus de Castello Ithalico hatása érződik, aki az 1480-as évek elején Magyarországon tartózkodott, itt illuminálta Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost Breviáriumát. Eredetileg lila bársonykötése volt, a lapok élén színes festésű aranymetszés található. A kódexet Abdul Aziz szultán ajándékozta 1869-ben Ferenc József császárnak, ő pedig a magyar nemzeti könyvtárnak.





Hieronymus: Commentarii in epistolas S. Pauli egy lapja
1488 körül Firenze
festék, tus, aranyfüst, pergamen

A mű Szent Jeromos magyarázatait tartalmazza Szent Pál leveleihez. Az illuminálás Gherardo és Monte di Giovanni munkája. A di Giovanni-testvérek a király uralkodásának utolsó éveiben a kedvelt miniátorok közé tartoztak, a Corvina Könyvtár fennmaradt darabjai közül hat kódex az ő kezüktől származik. A kötet belsejében még számos lap kapott ornamentális díszítést, a címlaphoz hasonló bőségben alkalmazva a reneszánsz könyvművészet kedvelt motívumait: puttókat, madarakat, vázákat, kandelábereket, fegyvereket. A kéziratot a magyar rendek többszöri megkeresésére Ferenc modenai herceg ajándékozta a könyvtárnak 1847-ben. A küldeményt azonban Bécsben lefoglalták, és csak 1891-ben érkezett meg a könyvtárba, de a trianoni békeszerződést követően újra visszakerült Modenába, és csak 1927-ben jutott végleg a birtokunkba.



Chrysostomus, Iohannes: Homiliae in epistolas S. Pauli egy lapja
1485-1490 Firenze
festék, tus, aranyfüst, pergamen

A kötet Aranyszájú Szent János görög egyházatya Szent Pál leveleihez írott magyarázatait tartalmazza latin fordításban, egyike a címerekkel és emblémákkal gazdagon illusztrált díszkódexeknek. A kéziratot a Hieronymus-corvinával együtt a magyar rendek többszöri megkeresésére Ferenc modenai herceg ajándékozta a magyar nemzeti könyvtárnak 1847-ben. A küldeményt azonban Bécsben lefoglalták, és csak 1891-ben érkezett meg a könyvtárba, de a trianoni békeszerződést követően újra visszakerült Modenába, és csak 1927-ben jutott végleg a birtokunkba.



Ransanus, Petrus: Epitoma rerum Hungaricarum egy lapja
1490-1492 Nápoly
festék, tus, aranyfüst, pergamen

A kódex Nápolyban készült 1490 és 1492 között. A miniatúra alatt II. Ulászló és Bakócz Tamás esztergomi érsek címere látható. A kutatók véleménye eltérő a kódex eredetét és rendeltetését illetően. Az egyik nézet szerint Bakócz címerét Beatrixéra festették rá, amikor a Domonkos-rendi Ransano hagyatékából egyik szerzetestársa 1512-13-ban Rómában az érseknek ajándékozta a kódexet. Ez esetben az eredeti címerek Ulászló és Beatrix házasságkötésének szükségességét hangsúlyozták volna. A másik nézet szerint semmi bizonyíték nincs arra, hogy eredetileg Beatrix címere szerepelt a lapon - ami egyébként sem a címlap -, és így megkérdőjelezhető, hogy a kódexet a szerző a királyi könyvtárba szánta volna. Ransanus lucerai püspök a Nápolyi Királyság követeként érkezett Budára 1488-ban, hogy Beatrix trónutódlási törekvését támogassa. Magyarországi tartózkodása alatt írta meg az Epitomá-t, a magyar történelem rövid foglalatát, mintegy kiegészítésként világtörténeti munkájához, amelyen a század közepe óta dolgozott. Az Epitoma az első humanista szellemű magyar történeti mű. A kódex 1611-ben Thurzó György nádor birtokában volt, majd Jankovich Miklós 1830-as gyűjteményével került az Országos Széchényi Könyvtárba.



Polybios: Historiae egy lapja
1450-1470 Firenze
festék, tus, aranyfüst, pergamen

A firenzei fehér indafonatos díszítésű kódex Polybius (+Kr. e. 124) görög történetíró történeti munkájának első öt könyvét tartalmazza Nicolaus Perottus itáliai humanista latin fordításában. Kötése eredeti lila bársonykötés. Az utolsó lapon található bejegyzés szerint a 16. század közepén ("Anno post adventum Mahumet 966.") egy közelebbről nem ismert személy, Ibrahim Maczar birtokában volt, s 1869-ben került vissza Magyarországra Abdul Aziz szultán ajándékaként.




Petancius, Felix: Genealogia Turcorum imperatorum
1502-1512, Buda
festék, tus, aranyfüst, pergamen

A tekercs alakú kéziratot a török szultánok és méltóságok családfa-szerű ábrázolása díszíti. A szerző, Petancius a Török Birodalom történetét tárgyaló művét II. Ulászlónak ajánlotta. Egyes kutatók véleménye szerint a szerző azonos azzal a Felix Ragusinusszal, aki 1487-tól a budai másolóműhelyt vezette, s ő maga illuminálta a Genealogiát, a másik nézet szerint két különböző személyről van szó. A tekercs pontos mása található a madridi Biblioteca Nacionalban, egyelőre nem tudható, melyik példány készült Ulászló számára. A kéziratot 1908-ban vásárolta a nemzeti könyvtár Jacques Rosenthal müncheni antikváriustól.



Regiomontanus, Iohannes: Canones LXIII egy lapja
1471 előtt. Itália v. Magyarország
festék, tus, aranyfüst, pergamen

Regiomontanus, akit Vitéz János hívott meg a pozsonyi egyetemre, néhány éven át Mátyás udvari asztronómusa volt. Az állócsillagok (látszólagos) mozgásáról írott művét a királynak ajánlotta. A címlap Francesco Chericótól, esetleg követőjétől származik, a 3. lap rektóját Magyarországon díszítették. Francesco Cherico firenzei miniátor, akinek működéséről 1452 és 1484 között vannak adataink, több kódexet illuminált a Corvina Könyvtár számára. Közülük legkorábbi a mi Regiomontanus-kódexünk. Nem tudható, hogy a másolás és a reneszánsz címlap készült-e előbb Firenzében és csak utóbb festették-e bele Budán a 3. lap gótikus iniciáléját, vagy pedig az itthon másolt és szerényen díszített kézirat került-e Firenzébe, hogy ott pompás címlapot kapjon. A kódex 1576-ban már biztosan a bécsi Udvari Könyvtár állományában volt. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár 1932-ben, a velencei egyezmény keretében adta át az Országos Széchényi Könyvtárnak.

Köszönet a képekért és a szövegért: http://www.corvina.oszk.hu/