Grafikatörténet: Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének kiállítása, 1931

kedd, március 05, 2013 rezkarcfitness 0 Comments

A Magyar Rézkarcolók Egyesülete tiszteletreméltó szerénységgel és csendben annyi pozitív eredményt könyvelhet el tagjai és a magyar művészet külföldi érvényesülése javára, mint kevés művészi testületünk. A sikerek hosszú soráról számol be a Nemzeti Szalón-beli márciusi kiállítás alkalmából Conrád Gyula a katalógus előszavában. E sikereket koronázza, hogy az egyesület tagjainak mmunkái beevonultak a British Museum gyűjteményébe és Komjáti Gyulát, az egyesület tagját, a Royal Society of Painter-etchers and Engravers tagjai sorába választotta, mely ritka kitüntetés eddig még magyar grafikust nem ért.

Maga a kiállítás sokoldalúságában kellemes, előkelő szintet képviselt. Rajzok bemutatása azonban csak akkor lett volna stilszerű, ha a kész reprodukciós grafikai művel állították volna szembe, mint a friss invenció okmányait; így azonban, hogy a rajzok kiállítása esetlegesen történt, szervetlenül hatott.

Varga Nándor Lajos:
Önarckép, 1931
fametszet, papír

Varga Nándor Lajos:
Salgótarjáni utca szemben az esti nappal, 1931
rézkarc, papír

Varga Nándor Lajos:
Rózsika, 1931
rézkarc, papír

Istókovits Kálmán:
Álom, 1931
rézkarc, papír

Örömmel láttuk viszont Olgyai Viktor pár kitűnő és oly szelíd kultúrájú lapját. Ő nálunk a szecesszió legtárgyilagosabb pólusát képviselte. Mellette Nagy Sándor bodros látomásai szinte pajzánul hatnak. Conrád Gyula, az egyesület kitűnő igazgatója, hangulatos, színes fametszeteivel hat. Rézkarcainak újabb vonalmerevítése kevésbé nyújt kielégítő megoldást.

Conrád Gyula:
Csesznek vára a Bakonyban, 1931
színes fametszet, papír

Fiatalabb rézkarcgrafikusaink nagyobb része az egyedül lehetséges irányt a Rembrandt által jelzett úton, vagy a rembrandti eszközök romantikus hatványozásában vélte megtaláltatni. Tény, hogy a rézkarctechnika minden lehetőségét a nagy hollandi mester aknázta ki a legkülönben, mégis nehéz az általa elmondottat újonnan értelmezni, hacsak a múlt századbeli új értelmezőkkel - élükön Millet-vel - nem magyarázkodunk ki. Komjáti Gyula nagy sikerét éppen egy szerencsés technikai hozzáértésel eszközölt ilyirányú kimagyarázkodásnak köszönheti.

Komjáti Gyula:
Szegény emberek, 1931
rézkarc, papír

Ezen a hollandi barokk-francia romantikus vonalon mozognak becsületes tudással és több-kevesebb egyéni eltéréssel: Gallé Tibor, Gy. Sándor József, Boldizsár István, V. Bayer Ágost, Csóka István, Lénárd Róbert. Egyiken-másikon Brangwyn látomásainak hatása is előnyösen érződik. Barokk-romantikus grafikusaink egy másik csoportja talán túlzott mértékben dúskálódik a formai mozgalmasság, a fények és árnyak ellentétének, a motívumhalmozásnak eszközeiben. az alkotó gyönyörűségtől extázisba emelkedni: ehhez elsősorban titáni erőkészlet kell és fölényes rajzi meg grafikustechnikai tudás. Vajjon Istókovits Kálmán, Simkovits Jenő, Varga Nándor, Weil Erzsébet kellő mértékben rendelkeznek-e ily olimpusi kvalitások fölött? Valamikor Aba Novák is az ő utaikon járt (láttuk most is néhány régi karcát). De Patkó Károly új olasz karcai azt mutatják, hogy egészséges, járható kivezetőút lelhető ebből a - némi szigorral - "ál-expresszionista ál-romantikának" nevezhető stílusból. Istókovits ellenpólusát Zádor István képviseli. Az ő pusztai rézkarcai tiszta szeretetteljes tárgyilagosságukkal, szűkszavúságukkal - minden rögzítettségük mellett - közelednek a rembrandti mairise-hez. Szépek Ferenczy Valér francián impresszionisztikus, kifejezésében előkelően takaros, eszközben bölcsen takarékos lapjai.

A modern fronton ott áll először is Szőnyi István, aki kifejezésbeli biztonságát főleg néhány szálas, groteszk kifejezésű lapjában találja meg. Szobotka Imre lapjai közül a "Hajón" és a Piac címűek a legkitűnőbbek. Érdekes lenne ha Szobotka egyszer rézkarc helyett a rézmetszettel kísérleteznék. Lapjai ekként talán elvesztenék finom lustrejüket, de nyerhetnének helyébe düreri élt, ami Szobotka formai törekvéseinek jobban megfelel Vadász Endre erénye, hogy olyan egyéni kifejezést talált, mely először is minden nálunk ismert sablontól mentes, másodszor is gyökeresen rézkarcszerű,harmadszor is szerencsésen egyesíti a biztoskezű primitívséget a hangulat csendes humorával.

Szobotka Imre:
Piacon, 1931

rézkarc, papír

Két fametsző munkái egészítik ki a kiállítást. Gáborjáni Szabó Kálmán feketéből fehérbe dolgozott, erőteljes és briliáns fényszínhatású lapjaival szerepel, Molnár C. Pál két hasonló hangulatú, de Szabóénál teátrálisabb kompozíciójával. Molnár foltokat és karcéles egyenes vonalakat egyesítő modorát újabban Szabó is átvette.

Gáborjáni Szabó Kálmán:
San Vito Chietion II., 1931
fametszet, papír

Végül szabadjon egy szakszerűbb (évszámot état-t, páldányszámot feltüntető) katalógust kérnünk az egyesület következő kiállítására¹.

1Szívesen említjük meg, hogy legutóbb a print Club of Cleveland által az ottani művészeti múzeumban rendezett nemzetközi kiállításon 34 lappal vettek részt az egyesület tagjai. A múzeum (The Cleveland Museum of Art) hivatalos értesítése szerint "--- the Hungarian section is one of the best in the show". "...splended success." Az első héten már 20 lap került eladásra, többek között Molnár C. Pál fametszeteiből több példány. (szerk)

- Rabinovszky Márius dr., Magyar Művészet, 1931. VII. évf. 4. szám

Szöveg forrása: www.mke.hu