Jacobus Lucius Corona Transylvanus

hétfő, július 16, 2012 rezkarcfitness 0 Comments

Jacobus Lucius Corona Transylvanus A XVI. század közepéről egy jeles brassói fametszőről van tudomásunk, a ki azonban külföldön szerzett nevének és hazájának dicsőséget. Nem lehetetlen, hogy Honternek a sokszorosító művészetekre gyakorolt nagy hatása folytán, Jacobus Lucius is művészetét már itt tanulta és gyakorolta és mint szép sikereket remélő mester szakadt csak külföldre, követvén nem egy kortársa példáját.

Icones Catecheseos
József és Putifárné, 1557
fametszet, papír

Legalább németországi művei mint kész művészt mutatják be. Jacobus Lucius Corona Transylvanus rendkívül nagy tevékenységet fejtett ki úgy a nyomdászat, mint főleg a fametszés terén, a műhelyéből kikerült könyveken Jacob Sieberbürgernek vagy Sövenbörgernek is nevezi magát s metszeteit J. L. C. vagy I. L. C. T. monogrammal: teljes nevének kezdőbetűivel jelölte.

Lucius ifjúságáról csak annyit tudunk, hogy Heltaival és Abádival együtt járt egyetemre, l556-ban Nagler szerint (II. 960.) egy képíróval szövetkezik, a kit csak a rajzain alkalmazott D. B. monogramm-ról ismerünk s a kinek kompozicziói után metszi gyakorlott kézzel müveit, a melyek Cranach iskolájára vallanak ugyan, de eltagadhatatlan rokonságot mutatnak Honter metszeteihez is. Rajzolójával szövetkezve illusztrálja a következő című munkát: "Catechesis scholae Goldpergensis scriptor a Valentino Trocedofio, cuius eximia fuit cruditio et pietas. Cum praefatione Philippi Melanthonis. Vitebergae, 1558." Hetvenhét metszet van ebben, a melyek ó- és új-testamentumbeli jeleneteken kívül a hét erényt és hét főbűnt ábrázolják. A dúcok kis alakban vannak metszve, úgy hogy nyolczadrét-alakú kötetben is föl lettek volna használhatók. Az egyik metszeten, mely Józsefet és Putifárnét ábrázolja, előfordul a rajzoló D. B. jelzése s a metszőkés fölött az I. L. C. monogramm.

Lucius Wittenbergában nyomdászkodott is, saját kiadásában látott napvilágot metszeteivel díszítve a következő című ívrétalakú munka: "De grote dudesche Catechismus. Getrücket tho Wittemberg dorch Jacobum Lucium Sövenbörger 1564." Még több mű jelent meg Wittenbergában az ő metszeteivel. Ötven metszete díszíti H. Osio Icones Catecheseos Christianae című művét, mely nyolczadrét-alakban 1547-ben Wittenbergában jelent meg. Egy másik munkában is találkozunk még metszeteivel, de ez már nem az ő, hanem valószínűleg Schnellholtz Gábor nyomdájában jelent meg. E mű címe szintén Icones Catecheseos, csakhogy Johannes Hofferus Coburgensis írta s Wittenbergban 1557-ben oktáv-alakban jelent meg. Lucius ezután is D. B. jegyű társával működik együtt; mindkettőnek jegyével találkozunk egy 1564-ben megjelent könyv 18 lapját betöltő illusztrációin, a melynek címe: "De lege naturae" s a melyet Nicolaus Hemmingius írt. Ugyanebben az évben Lucius Rostockba vándorol, a hol az újonnan megnyitott egyetemi nyomda élére áll. E nyomda nem lehetett valami fényesen fölszerelve. Lucius még papiroshoz is csak Simon Leopold hercegi titkár jóvoltából jut, a ki szívességből még a könyvek árusítására is vállalkozik, hogy a szegényes viszonyok közt élő nyomdász sorsán lendítsen.

Mint fametsző, főművét Lucius Rostockban alkotja meg. A mecklenburg fejedelmi ház családfája ez, a mely nagyságra s művészi értékre nézve egyaránt legjelentősebb műve. A családfát ábrázoló fametszetű rajzot körülbelül négyujjnyi széles keret diszíti, a melyben hadi trófeák és szimbolikus alakok vannak ügyes kompozícióban elhelyezve. A metszet közepén a Lucius kiadásain gyakran előforduló mecklenburgi czímer látható s a mester neve, mint metszőé és nyomdászé. A kép balsarkában levő felírás arról értesít, hogy a metszet Cornelius Cromenei festménye után készült. Lucius e művével Mecklenburgban kedveltté tette magát és híressé nevét. Mikor pedig l580-ban az első rostocki szász bibliát kiadta, kitüntetésekkel, a városi tanács ajándékokkal halmozta el s I. János Albert fejedelem szabadalom-levelet bocsátott ki, a mely Lucius kiadványainak utánnyomását megtiltotta. Ennyire nálunk fametsző a XVI. és XVII. század viharai közepette nem vihette volna, s így nem csoda, hogy a tehetségesebbek, mint a minő Lucius is volt, külföldre vándoroltak.