Elhunyt Kass János

csütörtök, április 08, 2010 rezkarcfitness 0 Comments

2010. március 29-én, életének 83. évében Budapesten elhunyt Kass János Kossuth-díjas magyar grafikus, szobrász, bélyegtervező. Egy olyan ember távozott kinek itt maradt műveit, illusztrált könyveit még sok-sok évtized múltán is csodálattal fogjuk nézni. Talán nem illik ide, mégis idevalónak érzem Göncz Árpád szavait melyet a művész 70. születésnapján mondott.

Kass János a barátom. Barátokról szólni részint könnyebb, részint nehezebb. Kivált olyan barátokról - mint róla is - aki a legrégebbiek közül való, akivel sorsunk életünk nehéz pillanataiban is összehozott, akinek tartásáról, emberi tisztességéről az évek hosszú során meggyőződhettünk.

Kass Jánossal gyerekkori barátság fűz össze. Iskolatársak voltunk, együtt koptattuk a Werbőczy padjait, de cserkésztársak is, akik bár nem voltak süve-főve együtt, de egy csapatban lévén, együtt tanulták a közösséghez tartozás íratlan szabályait. Aztán a háború végnapjaiban ismét összesodort a sors bennünket. Emberpróbáló pillanatokban, amikor a rákoshegyi nyilasházat együtt szereltük le.

Később, a háború után, elsodort bennünket egymás mellől az élet, de baráti körünkben voltak átfedések, így soha nem veszítettük egymást szem elől. Tudtam róla, és tudott rólam, s én a harcostársban, a gyerekkori barátban egyre inkább tisztelhettem a művészt is. A művészt, aki mindvégig hű maradt ideáljainkhoz, hitünkhöz. Aki egyre magasabbra emelte a mércét maga előtt, miközben mindvégig megőrizte alkotói szabadságát, független szellemiségét. Hű maradt önmagához a legkeservesebb időkben is, s így hű maradhatot másokhoz is. Olyan európai szellemiségű magyar művészként, aki egész életében képes volt egyetemes szintre emelni a nemzeti értékeket. Lett légyen szó a Biblia tanításairól, a görög tragédiák sorskérdéseiről, a hamleti filozófiáról vagy éppen Madách tragédiájának üzeneteiről - Bartók Béla vagy Kurtág György zenéjéről, Határ Győző prózájáról vagy József Attila költészetéről. Térben, időben kitágítva mindazt, ami a művészetben érték. Újra meg újra kipróbálva önmagát is, hogy minél több műfajban adjon tanulságot a XX. századi művészet hitelességéről.

S most, amikor 70. születésnapja alkalmából köszönthetik barátai, ismerősei, tisztelői az örökifjú, mert örökifjú, mert örökkön újrakezdő művészt, hadd mondjam meg: büszke vagyok rá, hogy mindvégig barátomnak tudhattam őt.

Göncz Árpád

A Magyar Köztársaság elnöke

Budapest, 1997 októberében