Költészet napja

A költészet napja alkalmából egy Kondor Béla vers.

Reggel

Lehulló virágok garmadával
pázsiton lépkedő sóhajával
cirógatom a hajad.
Nézd, halkan az erdő
felébredett, világosul.

Egy ember az úton
lassan ballag a saját
gondolatában s szélben.
Meg-megcsuklik, legörnyed,
felvesz néha, megy és
a széles távolba néz
amikor rossz vagy éhes.

Szép vagy, mint a víz
ha puha felhők
füstölgő romjaival takarózik!