Mindennapi életünk

Vajon a mostani időkről is készít valahol valaki nyomatokat? Pár ötlet: Plázákban melegedő nénikék, multiplex mozi előtti sorban állás, okmányirodában várakozás, és még számtalan téma vár megrajzolásra. Anno Gácsi Mihály a Tüdőszűrésről készített egyet.

Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Láng Rudolf: Háromkirályok I.
rézkarc, papír
200 × 300 mm

Várai Artúr Huba

Idei Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakos diplomása Várai Artúr Huba három képpárból álló rézkarc sorozatát mutatjuk be. Tematikailag az alkotóerő, tágabb értelemben véve az emberi bipoláris gondolkodás témakörét tárgyalja.

Könyvajánló: Hiroshige

Hiroshige:
EDO SZÁZ NEVEZETES LÁTKÉPE

Kiadó: Taschen
Kiadás éve: 2010
Terjedelem: 272 oldal

Az ukiyo-e, melynek szó szerinti jelentése "a tovalibbenő világ képei", a 17. században keletkezett híres japán fametszetműfajra utal és gyakorlatilag azzal a jellegzetes képi kifejezésmóddal egyenértékű, amelyet a nyugati világ Japánhoz társít. Hirosige (1797-1858) az ukiyo-e hagyomány egyik utolsó nagy művelője volt. A savmentes papírra nyomott, pompás selyemkötésű album híres fametszet-sorozatát mutatja be.

"Egy könyv, mint egy kincs. Az anyaggal borított dobozban rejtőzik Edo, a régi Tokió ahogy a művész, Hirosige látta. Több mint száz fametszet briliáns utánnyomásban, a képek meditatív városlátogatásra csábítanak." - (Elle Decoration)

"E különleges, ősi kötészeti megoldással készült kiadvány nem csak egy egyszerű album, a szépséget az információgazdagsággal párosítja." - (ART news Magazine)


Kép és szöveg forrása: http://www.libri.hu/, http://www.taschen.com/

Grafikatörténet: Grafikusélet a 60-as években

A végzett grafikusok anyagi szempontból irigylésre méltó helyzetben voltak: egyrészt a Képzőművészeti Alap (1968-tól: Művészeti Alap) által megjelentetett grafikai mappákra kaphattak már pályakezdőként megbízást, másrészt a Képcsarnok ügynökei közvetítettek számukra megrendeléseket.

A vállalatok, gazdálkodó szervezetek megrendelésekkel látták el a művészeket, élt a 0,2 %-os szabály, mely szerint minden beruházás kéttized százalékát képzőművészeti alkotásokra kell fordítani. S maga az állam is lehetőséget biztosított munkájukhoz intézményei, vállalatai révén. Az erre hivatott cégek (Iparművészeti Vállalat, a Képzőművészeti Kiadó, a Képcsarnok Vállalat) gyakrabban műfaji megkötés nélkül, s néha tematizálva rendelték meg az alkotóktól a műveket, s terítették szét az országban. Bolthálózatuk mellett ügynökeik járták a településeket, hivatalok, vállalatok ebédlőiben árulták a megrendelt alkotásokat, s ezáltal folyamatos munkával látták el a művészeket.

Kiállítás: Kovács Tamás emlékkiállítás

Kovács Tamás (1942–1999) a magyar grafika kiemelkedő egyénisége volt. Ahhoz a nagy generációhoz tartozott, akik követték Kondor Béla szellemiségét.

 „Úgy rajzolt, ahogy más lélegzik, természetes rajztudással. Született grafikus volt. Ez alatt, mint egykori nyomdász, azt értem, hogy a nyomtató technikából indult ki, és nem a rajzot tette át valamilyen sokszorosító technikába. Minden pontja és vonala nyomóforma, tévedhetetlen és végleges. Nincs vázlat, radírozás. Csodálatosan részletgazdag lapjaiból ugyanaz a szeretet sugárzik, ami élő személyiségéből sugárzott. Mindent tudott a szakmából. A rajz, könyvtervezés, tipográfia illusztráció, hagyományos nyomdászat, fotó és számítógép a kisujjában volt. A siker viszont egyáltalán nem érdekelte, ezért életműve felmutatása másra maradt.” 
(Somogyi Győző, az MMA rendes tagja)


Elérhetőség:
Vigadó Galéria (alsó- és földszint)
1051 Budapest, Vigadó tér 2.

Megtekinthető:
2015. december 11 - 2016. január 10-ig minden nap 10 - 19 óráig

Képek és szöveg forrása: http://vigado.hu/

Rembrand portrék

Kereskedők, prédikátorok, festők, kereskedők, gazdag tehetős családok tagjai és koldusok is feltűnnek Rembrandt lapjain. Érdeklődő szemek figyelnek minket. Ami összeköti őket, egy kíváncsi ember, egy nyughatatlan alkotó Rembrandt. Vajon mi hajtotta a neves festőt, hogy rézlemezbe karcolja ezeknek az embereket?

Jan Asselijn, 1647
rézkarc, papír
216 x 167 mm


Jan Six portréja, 1647
rézkarc, papír
342 x 194 mm



Johannes Lutma, 1656
rézkarc, papír
198 x 149 mm


Johannes Lutma, 1656
rézkarc, papír
198 x 149 mm

Samuel Menasseh Ben Israel, 1636
rézkarc, papír
149 x 108 mm



Keleties fej, 1635
rézkarc, papír
156 x 137 mm



Szakállas férfi köpönyeggel, 1656
rézkarc, papír
146 x 123 mm

Kovács Tamás

Kovács Tamás (1942 - 1999) magyar grafikus. Rézkarcai közül ma már szilárd művészettörténeti pozíció birtokosa a hetvenes évek magyar grafikájának egyik csúcsteljesítménye, az Ady társaságban (1977), s közben jószerivel a művész márkajelévé-védjegyévé, műtörténeti azonosítójává vált az évek hosszú során át, 1971-től 1986-ig készülő Majomkirály-sorozat, a Nyugati utazás avagy a Majomkirály története című XVI-XVII. századi kínai regény ihlette rézkarc-széria.


A tarot világa - nap, 1984
rézkarc, papír
290 × 390 mm



A tarot világa - A csillag, 1984
rézkarc, papír
290 × 390 mm





Szerelmespár
rézkarc, papír
200 × 110 mm


Busójárás, 1976



Képek és szöveg forrása: http://galerianeon.blogspot.hu/2012/02/kovacs-tamas-1942-1999-sajnalatosan.html, koller galéria

Utamaro könyvek

A Cambridge-i Fitzwilliam múzeum nyomattárában számos grafikai ritkaság található. Ilyen az Utamaro fametszetekkel díszített könyvei, melyek lapozgatható verziója a honlapjukon is elérhető.
http://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/gallery/utamaro/start.html

Könyvajánló: Gyulai Líviusz - Időutazás álló- és mozgóképeken

Eddig mások könyveibe rajzolt Gyulai Líviusz. Itt az ideje, hogy neki is legyen egy könyve. Eddig más meséjét tálalta, ízesítette, más történeteihez adta saját képeit. Vannak versek, regények, elbeszélések, amelyek csakis az ő rajzairól jutnak eszünkbe. Azt mondod: Weöres Sándor, azt mondom: Gyulai Líviusz. Azt mondod: Babits Mihály, Krúdy Gyula, Szerb Antal azt mondom: Gyulai Líviusz. Azt mondod: Honoré de Balzac, azt mondod: Shakespeare, azt mondod: Cervantes, Defoe, Moliére. Szamártestamentum, azt mondom: Gyulai Líviusz...





Gyulai Líviusz
Időutazás álló és mozgóképeken


Kiadás éve: 2003
Kiadó: magánkiadás
terjedelem: 128 oldal

A könyv 1. része
A könyv 2. része

Grafikatörténet: Váci Országos Grafikai Műhely

A Grafikai Műhely és nyomda 1986-ban alakult Vácon. Kezdetben Országos Grafikai Műhely néven a Képzőművészeti Alap által delegált hazai művészek grafikai művésztelepeként működött. A műhelyt 1992-ben a Nalors Grafika Kft. vette át.

Évente harminc-harmincöt kortárs magyar művész készíthet litográfiát, szitanyomatot vagy rézkarcot a műhelyben a Magyar Grafikusművészek Társasága és a Magyar Grafikáért Alapítvány támogatásával. Ez a szám, no meg a munkát dokumentáló immár mintegy 1200 lapos gyűjtemény önmagában is érzékelteti, hogy Vác pótolhatatlan szerepet tölt be a kortárs magyar művészet értékteremtő folyamataiban. Ezúttal nemcsak a művek fejezik ki, mit jelent a műhely a grafikusoknak, a kiállításon részt vevő több mint húsz művész majd mindegyike szavakban is megfogalmazta, mint jelent számára a váci grafikai műhely.

Van, aki a klasszikus grafikai hagyományt emlegeti, más éppen ellenkezőleg: a különböző technikákkal való kísérletezés lehetőségét, a harmadik azt, hogy itt vált természetessé számára a sokszorosító grafikában való gondolkodás, a negyedik pedig arra utal, hogy alkotótársnak érezhette magát a művész olyan technikai problémák megoldásában, amelyek komoly kreativitást igényelnek. Neveket sorolnak, a műhelyben dolgozó mesterekét, Nagy Géza, Dömény Csaba, Szabó István, Szabó Gábor, Termann István nevét, Van, aki még a kávé illatát is őrzi emlékei között, van, aki a művészkönyv és a grafikai műhely kapcsolatát méltatja, s van, aki egyenesen úgy fogalmaz, hogy az itteni szakmai útmutatás nélkül nem kaphatta volna meg azokat a grafikai díjakat, amelyeknek azóta tulajdonosa lett. Egy szabad versben megfogalmazott vallomás frappáns sorokkal végződik: „a végén csak mi maradtunk… én / a technikusok, a prések, a kövek, a hivatás. / Hat órakor felkelsz, kilenc órára már készen is a nyomatok, két színben, / tíz órára teljesen felébredsz, bumm! – / előre, bumm! – hátra, litográfia / Valahogy így van ezzel a VÁC-cal, bumm! – előre, / bumm! Hátra és kész a litográfia….”

Bumm előre és bumm hátra… – nemcsak a litókészítést, de a váci grafikai műhely történetét is jócskán jellemezték efféle előre-hátra lendülések, de paradox módon valójában még a megtorpanások sem ártottak, inkább használtak a kortárs magyar grafikának. A műhelyben éppen akkor alakult ki a magas szakmai színvonal, amikor a MAOE lemondott róla, és 1992. január 1-jétől új formában a Nalors Grafikai Kft. működtette tovább. Itt található az ország legnagyobb villanymotoros kőnyomógépe melyel 70 x 100 cm -es lapokat is lehet nyomtatni.

Mondhatnánk, ma minden a legnagyobb rendben van, ha nem értesülnénk naponta újabb és újabb riasztó hírekről, amelyek egyszerre gátolják az egyéni alkotómunkát, és teszik már-már lehetetlenné a különböző szakmai műhelyek, a rendszerváltozás óta megalakult művésztársaságok működését. A költségek emelkedésével korántsem emelkedett párhuzamosan a megszerezhető támogatás, ez pedig a Vácott dolgozó művészek részéről is egyre nagyobb anyagi áldozatot követel. Azt sem hallgathatjuk el, hogy valójában már 2007-re tervezett a Magyar Grafikusművészek Társasága és a Magyar Grafikáért Alapítvány egy rendezvényt, amely kiállítással, műhelybemutatóval, a szélesebb közönségnek szóló kísérő rendezvényekkel hívta volna fel a figyelmet a kortárs grafika értékeire, a húsz éve működő Váci Műhely fontosságára a váci görög templomban. A tavalyi rendezvény azonban nem jöhetett létre, mivel a Nemzeti Kulturális Alap egyetlen fillérnyi támogatást sem adott rá. Nos, a magyar grafikusok és az őket segítő szakemberek csattanós választ adnak az elutasításra a Vízivárosi Galériában kiállított művekkel, amelyek egy hamarosan elkészülő színvonalas kiadvánnyal kísérve azt jelzik, kormányzati közöny ide vagy oda, továbbra is születnek művek, szerveződnek kiállítások, újra és újra emlékeztetve arra, hogy „Valahogy így van ezzel a VÁC-cal, bumm! – előre, / bumm! Hátra és kész a litográfia…”

(Gondolatok a műhelyről. Vízivárosi Galéria, február 8-ig.) 

Szöveg forrása: http://mno.hu/