Grafikatörténet: Conrad Gyula új rézkarcalbuma

Hazafelé, 1925
rézkarc, papír
310 × 345 mm


„Magyar föld” a címe Conrad Gyula legújabb rézkarc-sorozatának. A művész új tárgykörbe merül el benne: a falusi magyar élet és a magyar természet nyolc motívumát - ugyanannyi jelenetét - vetíti fel lapjaira. Hirtelen fölvirágzott ifjú grafikusainknak Conrad Gyula szinte az őse, annyira megelőzte őket, nem is korban, mint inkább időben. Gazdag múlt maradt el mögötte. Az áhítatosok közé tartozott mindig, kiknek ünnep az alkotás a hétköznapi robotmunka után. Az ő nemzedékében nem voltak ritkák az olyan grafikusok, mint ő, kik nem pusztán művészek, hanem mesteremberek is, a szónak olyan értelme szerint, hogy a mesterség titkai majd annyira izgatják őket, mint a művészet problémái. Végig is próbálta a sokszorosító grafikának minden válfaját, a fametszettől a rézre maratás legbonyolultabb eljárásáig. A rézkarcnál, az aquafortenál állapodott meg, legalább is évek hosszú sora óta csak ezzel az eljárással dolgozik. Ismeri is minden titkát, mint nálunk alig még valaki. A savval maratás fortélyait, a bársonyos tónus kidolgozását a rézlemezből, az árnyék és a fény hatásainak kiaknázását és a „törlés”-nek, mely a festékréteg művészien megfontolt elosztását jelenti a lemezen és mely az egyes lapok művészi megjelenésének talán döntő tényezője. Maga nyomja is lapjait, azok tehát eleitől végig az ő kezének művei.

A hivatalnoki élet nyári vakációin gyűjtögeti motívumait. Régebben messzi tájakat bejárt értük. Az első albuma - abban az időben a kőre rajzolás technikai titkai érdekelték - a tavasz színeiben pompázó Róma várostájait örökítette meg. De megjárta Olaszország egyéb részeit is s általán minden országot, ahol régi várromokon, megkapó épületformákon, vagy regényes tájakon alkotásra gyúlhatott föl képzelete. A háború és benne a katonáskodása sem múlt el művészetére nézve haszontalanul. Albániában nem csak a grafikus talált benne hálás motívumokra, hanem a festő is. A háború óta nehezebb lett az idegenben utazgatás. Azóta Conrad inkább itthon nézett körül. Attól a fogalomtól is megborzadt, amit a német a kegyetlen „Reisegraphik” szóval bélyegez meg - igaztalanul! - s úgy fordította el képzeletét a regényestől és mélyítette bele a hétköznapiba.

Így születtek a „Magyar föld” lapjai. Valóban a magyar föld ábrázolatai. A magyar földéi és a magyar levegőéi. A nyolc közül három lap színes, a többi fekete. A színesek különösen nagy munka és fáradság árán készültek. A művész minden levonat lehúzása előtt külön-külön dörzsöli a lemezre a színeket. Egy lemezről készültek színes lapjai, de mekkora munka árán. Az eredmény azonban bőven megfizet a fáradtságért. Színes lapjai a legszebbek: az öreg falusi templomot ábrázoló sárga, kék és finom szürke színével, a kékesszürke esőterhes ég alatt a szürke földön döcögő sátoros-szekeres lap és az esti Duna képe, az éjszaka kékes tónusában csónakon lefelé úsztató fekete alakokkal. A szín ezeken a lapokon nem csak az elevenség fokozója, hanem a nagy ürességeknek látható levegővel való kitöltése is. Finoman megmérlegeltek az árnyalatai, általában a rajzárnyék feketéjével megtompítottak.

Új formai motívum ezeken a lapokon és a „Magyar föld” többi lapján is, az emberi alak. Conrad eddig inkább csak a mozdulatlan természetet ábrázolgatta: épületet, hegyet, vizet, fákat. Ezeken a lapjain emberek és állatok is mozognak, a legszerencsésebben ott, hol a világítás lehetővé tette silhouette-ba összefogásukat. Azokon szépen megkomponált mozdulatú foltjukkal fontos kiegészítő hangulatai elemei az ábrázolt tájékoknak.

Az alakábrázolás irányában azonban még lesz mit fejlődnie Conrad tehetségének. S hihetőleg az alkalmat is megtalálja rá újabb feladatok alakjában. Azoknak ez a példás szorgalmú és el nem lankadó lendületű grafikus művészünk sohasem volt híjával.



Képek és szöveg forrása: http://axioart.com/tetel/conrad-gyula-1877-1959-hazafele_158053?search=136442, http://epa.oszk.hu/00000/00022/00390/12071.htm