Grafikatörténet: Derkovits Gyula rézkarcai, 1928

Derkovits Gyula amaz öt év óta, hogy első gyűjteményes kiállításával feltünt a Belvedereben, mint rézkarcoló először mutatkozik be a Magyar Rézkarcnyomó Műhely kiállításán. A karcok hét év termését képviselik (1920 - 1927), ami mutatja, hogy már első kísérletei is ehhez a technikához vonzották. Az egykori asztaloslegényt kezdettől fogva izgatták a kifejezés technikai eszközei: a fafaragás, a fametszés, a rézkarc foglalkoztatta, még mielőtt ecsethez nyúlt volna és sokáig a fekete tusrajz, majd a pasztell teljesebben fejezte ki mondanivalóit, mint az olajfestmény.
Fa alatt, 1921
rézkarc, papír
93 × 83 mm

A Nyár és a Furulyás vékonyvonalú, szinte félénk aktjaitól, melyeken a körvonal és a zárt kompozició voltak még problémái, hosszú út vezet a Menekülés és az Ucca nagy tömegkompozicióihoz, melyeken szertefutnak és szinte kavarognak az alakok, a vékony körvonalakat pedig erőteljes vonalak váltják föl. Derkovitsot kezdettől fogva érdekelte a mozgás, már egyik korai (1921) karcán, a Kordélyosok-on meredek hegyi úton fölkapaszkodó kocsikat látunk, egy másik, valamivel későbbi karcán, az Evezősök-ön ez a mozgás a himbálódzó csónakban levő alakok mozdulataiban jut kifejezésre. A mozgás, a nyugtalanság vad szimfóniájává fokozódik az olyan későbbi tömegkompozicióin, mint a Menekülés nagy lapja, amelyen állatok és emberek különböző irányokba futnak szét, ellentétes sávokra szelve az egész kompoziciót. A mozgalmasság látszólagos külső nyugalommá tompul a Halottsiratás-on, ahol az egész lapon uralkodó halott aktja körül ágáló fejekben fejeződik ki az alakok különböző temperamentuma szerint a visszafojtott belső izgalom. A mozgalmasság ábrázolásán kívül Derkovits lényét, mintegy ellentétképpen, a természet sokszor idillikus nyugalma is vonzza, például a Furulyás magábazárt, bensőségteljes alakja, vagy nyugtalanabb kifejezésében az udvarban Kártyázók csoportja.



Halottsiratás, 1924
rézkarc, papír
523 × 264 mm


Derkovits művészete kifejező eszközeiben és megoldásában változatos és fejlődő, tárgyválasztásában pedig sajátosan egyéni. Figurális és tájképfestő egy személyben. Kompoziciói belső élmények visszhangjai és eredményei. Idillikus korai kompoziciói a természetnek szinte zenei elvontságával telítvék. Életének nagy nyomorúsággal telt, testi betegségektől is gyötört korszakában haláltáncszerű témák is foglalkoztatták, ismét máskor szociális szenvedések, a tömegek élete ihletik meg. Ez a magányos, az életben szinte félszeg ember tömegek fájdalmát szenvedi át magában és vetíti ki lelkéből. Lénye a költőnek és festőnek sajátos, mindig megragadó vegyülése.



Szöveg forrása: epa.oszk.hu, képek forrása: http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Etchings_by_Gyula_Derkovits