Ritkán látott Dürer nyomatok

Ritkán látott Dürer nyomatok közül válogattunk, mely egy-egy múzeum sötét tárolóhelységeiben rejtőzik. Most a British Museumban rejtőző kincsek közül szemezgettünk.

Az utolsó vacsora, 1523
fametszet, papír
211 × 298 mm

Könyvajánló: Berki Viola

Kovács Zita:
Berki Viola
Violaszín pecsét alatt

Kiadó: Thorma János Múzeum
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 120 oldal


Berki Viola című monográfiájából kiderül, hogy a halasi értelmiségi, gazdálkodó családba született festőművész gondtalan, boldog gyermekéveit a család kötönypusztai-tanyáján töltötte. A Berki család a történelem, az irodalom, a zene és a képzőművészet iránti olthatatlan vágyát a kor legfrissebb kiadású irodalmi műveivel, képzőművészeti albumaival csillapította. Édesapja sokat mesélt a család híres festőtagjáról, Thorma Jánosról. A kis Viola szívesen és nagyon sokat olvasott, fáradhatatlanul hallgatta a felnőttek anekdotáit. A Berki családban mindenki támogatta a kislány művészi pályáját: „Thorma János rokonunk volt, így az egész család azért drukkolt, hogy festő legyen” – írta visszaemlékezésében.

Láng Rudolf

Láng Rudolf (1904 - 1991) magyar festő és grafikusművész, jelmeztervező. Szülei kívánságára az olasz bankban kezdett dolgozni, többek között Passuth László és Gádor Béla társaságában, de állandóan tanult festeni. Vaszary és Szőnyi tanítványa volt, 1937-ben történt egy nagy kiugrás: „Amazonok” c. munkája Szinyei Merse-díjat nyert.

Főpróba előtt
rézkarc, papír
200 × 320 mm

Grafikatörténet: Würtz Ádám

Tiszatáj folyóiratban megjelent cikk Szalay Károly írása:

Ádinak becézték, mindig Ádámnak szólítottam, ahogyan ő is engem Károlynak. Hazánk tájain című rézkarc sorozata volt a diploma munkája; akkortájt ismertem meg, amikor befejezte a főiskolát. Kőbéka nevezetű kalóz vitorlásomon ültem Szentiványi Lajos festőművésszel, aki lemutatott a vízre:
 - Az a fej ott Würtz Ádám, roppant tehetséges, nagy ígéret.
Ha nem tévedek, Szántó Tibor ragadta magával, és első munkája gyermek-könyv illusztráció volt, Mark Twain vagy talán Beecher-Stowe. Első honoráriumát megkapva vitt a Szép utca sarkán lévő régiségboltba, annak is z emeleti részére. 1953-ban. Tavasszal-e vagy ősszel, nem tudom, de arra emlékszem, szikrázó napsütésben loholtunk végig a Kossuth Lajos utcán és fönt a galérián bágyadt fények égtek, és a fal mentén, kétoldalt vagy kétszer tíz méter hosszan, lapjukra állított ikonok. Több száz. A kisebbek, a harmincszor húsz-huszonöt centisek negyven és nyolcvan forintért, a közepesek és a nagyok, a hatvanszor nyolcvanas körüli méretek, száz, kivételesen százötvenért.
Mint delirium tremenses, remegő kézzel csapott le a fatábákra, lapozott közöttük, egyet-egyet kiemelt, véleményemet kérdezte, félretett néhányat, mormogott magában, aztán visszatette a sorba némelyiket, mást emelt ki helyette.
Mesebelien elképesztő volt a választék. Aranyhátteres orosz ikonok, ezeket nem szerettem, ezek nekem túl hidegek, merevek, kemények voltak, de voltak délies posztbizánci származékok, persze csak a tizennyolcadik, tizenkilencedik századból, akadt köztük észak-görögországi és olyan is, amelyen az itáliai és bizánci stílus keveredett. Előtérben merev figurák, háttérben üde rózsaszín városfalak, apró képzugban fölszikrázó korareneszánsz tájképpel, Szent Györgyök fehér lovakon, Krisztus Pantokrátor, egyik kezében könyvvel, apró kockákra osztott ikonok, a "menologion"-ok, a liturgiai naptár szerit a szentek életének jeleneteivel. Ádám a komorabb, barnás tónusú szenvedéstörténeteket csudálta, az én kedvenceimet nem, a vidámszerű giottós falak előtt játszódó epikusabb előadású ikonokat.
A délelőtt ráment a válogatásra, a csemegézésre, a különféle ikoniskolák stílusának a fölismerésére, illetve csak találgattuk, hogy melyek lehetnek az egyes iskolák jegyei. Meg azt is csak találgattuk olykor, mely képek tartozhatnak közös műhelyhez. Végül megállapodott a megvásárolandó anyagban; lehetett vagy tizenöt fatábla, kicsi is, nagy is vegyesen. Sorba rakta őket, nézegette, közelről, messzebbről, egyet-egyet visszarakott, másikat tett a helyébe, hallatlan türelemmel és odaadással.
Aztán fogta az egészet, darabonként visszahelyezte őket az egyik sor végére, nyögve, sóhajtva fölegyenesedett, rám nézett és azt mondta:
- Ezerötszáz forintot kaptam. Ennyibe került volna ez a húsz ikon. És ennyibe kerül a túloldalon egy kétszemélyes rekamié. az albérletben nincs tisztességes fekhelyünk. Klárinak minden reggel megfájdul a dereka.
Szó nélkül otthagyott és átvágott a Kossuth Lajos utca - akkor még gyér - forgalmán keresztül a túloldalra.


Szöveg és kép forrása: http://epa.oszk.hu/, http://media.tumblr.com/

Kiállítás: TÁBLA-KÉP - Patkós László kiállítása

Patkós László sokszorosítógrafikával foglalkozik. Főleg rézkarcokat, anyagnyomatokat készít. Munkái a nyomatkészítés hagyományos szabályai szerint készülő munkák, melyeken a felületek, faktúrák a meghatározóak.

Hamarosan nyíló kiállítása a Bozsó Gyűjteményben tekinthető meg. Az itt látható munkák több anyag lenyomatából építkeznek: különféle textíliák, faanyagok, talált tárgyak átváltozásának lehetünk szemtanúi. A sokféle beépített anyag, a harmonikus és bátor színhasználat egyszerre sugall ünnepélyességet és humort, a megfejtésre váró, rejtélyes szám- vagy betűjelek mellett az írógépalkatrészek békés polgárai gyalogolnak át tereken, városokon, hangulatokon.

Megnyitó: 2014. október 30 17:00

Elérhetőség:
Bozsó Gyűjtemény
Kecskemét, Klakpa u 34.

Megtekinthető:
2014. október 30 - november 30 között csütörtöktől vasárnapig 10 - 18 óráig.

Goya: Balgaságok (vázlatok)

Francisco Goya (1746 - 1828) Balgaságok (Los Disparates) sorozatához készített vázlatlapokat vesszük górcsőr alá. Érdemes összehasonlítani a tervet és a kész nyomatot. Sajnos nem mindegyik nyomathoz készült rajz, lehet ezeket a lapokat később illesztette bele a sorozatba, de az is lehet hogy ezek a vázlatok elvesztek. Viszont vannak olyan vázlatok melyek végül nem kerültek lemezre.

1. Disparate femina, 1815-19
vörös tinta, papír
235 × 334 mm

1. Disparate femina, 1816-23
rézkarc, akvatinta, papír

Október 23.

Az 56-os eseményekre Hincz Gyula egykori művével emlékezünk. Az akkori megnevezés szerinti cím "Ellenforradalom" de a kép mondanivalóját ez aligha befolyásolja.

Hincz Gyula
Ellenforradalom, 1956
rézkarc, papír
200 × 300 mm

Grafikatörténet: Dürer-terem (interjú Lia nénivel)

Papp Oszkár kiállításmegnyitóján, 1967

Lia Néni, Duray Lászlóné 1963 szeptemberétől 1971 decemberéig - a későbbi Stúdió Galéria helyiségében működő - Dürer Terem (Budapest V.ker. Bajcsy Zsilinszky út 52.) galériavezetője volt. A Dürer Terem a Képcsarnok Vállalat galériahálózatának egyetlen grafikákra szakosodott kiállítóterme volt. 1963. szeptember 27-én Gadányi Jenő kiállításával nyílt meg, melyet 1964-ben Hincz Gyula, Borsos Miklós, Kondor Béla, Barcsay Jenő kiállításai követtek; majd 1965-ben Martyn Ferenc, Szász Endre, 1966-ban Maurer Dóra, Gyulai Líviusz, Szántó Piroska bemutatói.



 Kép és szöveg forrása: http://www.c3.hu/~ligal/lia.html

Kiállítás: Somogyi Győző életműkiállítás

A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, a Kossuth-díjas Somogyi Győző festő- és grafikusművésznek 2014. október 3-án életmű kiállítása nyílt a Vigadó V. és VI. emeletén.

„Somogyi Győző festő- és grafikusművész életmű kiállításán látható több mint hatszáz alkotás azt a sokrétegű, teljes és kerek világot mutatja be, melyben egyszerre van jelen a képzőművészet, a hagyományőrzés, az ökologikus gondolkodás, a paraszti gazdálkodás, a hit ereje és a közösségépítő, fenntartó értékek újrafogalmazása.

A kiállítás tematikája szintenként és termenként is elhatárolódik egymástól. Az V. emeleten az alkalmazott művészeti műfajok láthatóak, a VI. emeleten a grand art kapott helyet. Az egyes kiállító termek alkotásainak bemutatása más-más útvonalon vezet el a művész üzenetéhez.”

Elérhetőség:
Pesti Vigadó
1051 Budapest, Vigadó tér 3.

Megtekinthető:
2014. október 4 - november 23.-ig

Képek és szöveg forrása: http://vigado.hu/

Design hét grafika kedvelőknek

Budapesten zajlik a héten a Design Hét. Az eseménysorozat majd 220 rendezvényt ölel fel, és közel ugyanennyi helyszínen zajlik. A sok programból kigyűjtöttük ami érdekes lehet a grafika szerelmeseinek.

Barcsay Jenő

Korai Barcsay Jenő rézkarcokra vadásztunk. A zömében tájképeket ábrázoló nyomatok 1929-1931 közti időszakban keletkezhettek.


Domboldal
rézkarc, papír
115 × 163 mm

Kitekintő: Hincz Gyula

Megtetszett Hincz Gyula egyik rajza, gondoltam megosztom itt, mások is gyönyörködhessenek benne.

Varázsló, 1945
akvarell, tus, papír
220 × 325 mm

Kép forrása: http://www.mugyujtokhaza.hu/?page=arhivum&uid=5877